JAPÁN
Japán az elzárkózási politikának köszönhette, hogy nem vált gyarmattá s így nem lett kizsákmányolva. 1854-ben azonban az USA kikötői megnyitására kényszerítette. A II. Világháború előtt beszállt a gyarmatosítási versenybe, melyet a század elején megindult iparosodás nagyban elősegített. Ehhez nagyban hozzájárult a császár általi állami támogatás. Ekkor meghódította Koreát (ércek) és Mandzsúriát (szén). A II. Világháború után aztán minden gyarmatát elvesztette és az USA „elvállalta” katonai őrzését.
A japánoknak ezután mindent a semmiből kellett újrateremteni s rendkívüli szorgalmuknak és a vallásaiknak köszönhetően (sintoizmus, taoizmus) a 70-es évekre ipari nagyhatalommá váltak. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a hadseregnek szánt költségeket ezután az infrastruktúrába tudták irányítani.
Mezőgazdaság: Mindig is önellátásra törekedtek, de az ország 15%-a lévén csak szántó, nem tudja eltartani a 124 milliós lakosságot. A birtokok többsége bár csak1 hektár körüli a mezőgazdaság mégis magas színvonalú, de mindent egybe vetve az ország behozatalra szorul (USA). Japánban a mezőgazdaság terén is a bedolgozó rendszer a jellemző. A földeken elsősorban rizst termesztenek, de nagy jelentősége emellett az árpának, rozsnak, búzának. Fontos szerep jut még a dohánynak, teának, zöldségeknek valamint a rohamosan fejlődő gyümölcstermesztésnek (mandarin, cseresznye).
A japánok korábban ritkán ettek húst s akkor is jobbára halat, de az utóbbi évtizedekben növekedésnek indult a szarvasmarha-, sertés- és baromfiállomány. A selyemhernyó tenyésztés ma már nem jelentős. Az állattenyésztés speciális ágaként van még gyöngykagyló és osztrigatenyésztés. Halászata világelső s ezt a bérelt halászati jogok nagy száma is fémjelzi. Bár az ország területének 65%-át erdő borítja, a fát mégis importálják (az ország területén 23 nemzeti park van).
Ipar: A gazdaság szervezésében kiemelkedő szerep jut az államnak, melyet a történelem mérföldkövei is fémjeleznek. Az ipar fejlődését három történelmi szakaszra oszthatjuk:
1. 1854-1900. Ebben az időben indultak rohamos fejlődésnek a kikötők (Osaka, Nagoya, Tokió). Ekkor még Japán ipari termelésének 70%-át a textil- és az élelmiszeripar adta, valamint elterjedt volt a kézműipar.
2. 1900-1945. Ekkor a kohászat, nehézgépgyártás és a vegyipar előretörése volt a jellemző. A Japán gazdaság a háborúra készülődött. A háború jelentősen visszavetette a gazdaságot, mely 1951-re találta meg újra háborúelőtti szintjét.
3. 1945-2000. Az USA támogatásával a háta mögött (a SZU miatt) a dinamikus iparágak fejlődése jellemezte az országot. Ennek köszönhetően jött létre a világelső színesfémkohászata valamint a szintén jelentékeny alumíniumkohászat. A belső fogyasztás mértéke és az energiahordozók hiánya miatt azonban az ország még így sem önellátó kohászati termékekből.
Az energiagazdaság elsősorban kőolajra épül, de az atomenergia (24%) és a vízenergia (13%) sem jelentéktelen. Gépipara igen sokoldalú. Kiemelkedő a szerszám- és közlekedésgép-gyártás. Ez utóbbit bizonyítja, hogy autó- és hajógyártásban is világelső (tankhajók). Jelentős még a vonat-, robot- és nem utolsó sorban a kocsigyártás (Mitsubishi, Nissan stb.).
Japán sűrűn lakott, energiahordozókban és nyersanyagokban szegény, vízierőművei áramszükségleteinek kis részét fedezik. Atomerőműveihez fejlett nukleáris háttéripar csatlakozik. Rengeteg kőolajat, szenet és ércet vásárol, amit a japán kereskedelmi flotta olcsón fuvaroz. Ipara megbénulna a külföldi nyersanyagok nélkül. A kiviteli többletből felhalmozott tőke lehetővé tette az USA, Kína és Ázsiai beruházásait. A szigetország a nemzetközi pénzpiacon a legnagyobb hitelezővé vált. Gyorsan fejlődik gép, vegyipara, vaskohászata. A japán üzemek a robottechnika úttörői.
Japán területén 4 nagy ipari körzetet lehet megkülönböztetni, ezek:
1.Tokió-Kawasaki-Yokohama agglomeráció, mely az ország ipari termelésének 29%-át adja
2.Osaka-Kiotó-Kobe körzet (25%)
3. Nagoyai agglomeráció (14%)
4. Dél-Honsú-Észak-Kjúsú körzete (10%)
Külkereskedelem: Az export kb. 10x-se az importnak s az így felhalmozódott hatalmas tőkét más országokban fektetik be a világ minden táján (Pl.: Esztergom- Suzuki).
A világ második ipari és harmadik kereskedő hatalma lett. A japán gazdasági recesszió 1992-től napjainkig folyamatosan tart.
A japán csoda tényezői:
- alacsony életszínvonal lehetővé teszi a nemzeti jövedelmek nagy részének visszafordítását új ipari beruházásokra
- legkorszerűbb berendezéseket és eljárásokat vásárolták és tökéletesítették.
- fegyelmezett és jól képzett munkaerő
- az ipar nyersanyagellátását a külkereskedelem dinamikus bővítésével oldották meg, a japán kereskedőirodák az egész világot behálózzák.
Technopolisz – program: a jövő városai, a legfejlettebb iparágak, tudományos és felsőfokú intézmények szép lakóhelyi környezetben. Japán ipari pozíciót repülők, műholdak, gyógyszervegyészet, robotok… kikísérletezésében hivatottak tovább erősíteni.
INDIA
- a Dekkán – félszigeten fekszik, északon a Himalája határolja.
- 2 meghatározó folyója: Gangesz, Indus
- Hindusztáni-alföld — „Zöld India” keleten
- Indus alföldje — „Sárga India” nyugaton
- Dekkán fennsík — „Vörös India” délen
- Bazalt fennsík — „Fekete India”
Nagy-Britannia legértékesebb gyarmata volt. Mohamedánok, hinduk lakják. Vallási alapon 1947-ben felosztották de a felosztás súlyos gazdasági és politikai következményekkel járt:
- hinduk: Indiai Köztársaság
- mohamedánok: Pakisztán és Kelet-Pakisztán (1971-ben Banglades lett)
- Ceylon Sri Lanka néven lett külön állam.
Egyéb:
- a világ Kína után legnagyobb lélekszámú országa. (több mint 1 milliárdan vannak)
- fővárosa: Újdelhi
- nyelvi szempontból a hindit beszélik a legtöbben. (angol még meghatározó)
- 25 tagállama van, külön belső önkormányzatokkal, India szövetségi állam.
- kasztrendszer létezik: csak egymás közt házasodnak
- az éhségövezet (ENSZ által kijelölt övezet) egyik állama.
A lakosság életszínvonala nagyon alacsony. Lakóinak 2/3-ad része a mezőgazdaságban dolgozik. A termelés technikája kőkorszaki, a 80-as évek végére önellátóvá vált rizsből = ” Zöld forradalom”. Az éhínség állandó probléma. Legfontosabb élelmiszernövényük a rizs. Termelnek még búzát, kölest, földimogyorót, cukornádat, jutát, gyapotot, teát. A világ legnagyobb szarvasmarha állománya is itt található. Nem sokan eszik a húst, csak 50%. Iparára leginkább a következők a jellemzőek (2 iparvárosa van: Bombay, Calcutta):
- háziipar: szőnyegszövés, ékszerek
- tartósítóipar: fűszernövények
- gépkocsi alkatrész összeszerelő üzemek
- a világ számítástechnikai programozójának 40%-át adják indiaiak (olcsó munkaerő, jól képzettek) ez kitörési lehetőségük
- kitermelőipar: az indiai bányászott vasérc egy részét exportálják
KÍNA
A Kínai Népköztársaság területe 9.6 millió km2, akkora, mint Európáé.
Lakosainak száma: 1.2 milliárd fő, amivel Földünk legnépesebb állama. Kína lakosságának 1/3-a a mezőgazdaságban dolgozik, aminek fő problémája az évente 15 millióval gyarapodó népesség élelmezése. Mivel az 50-es években az egészségügyi ellátás jelentősen javult a természetes szaporulat tovább évi 2.5%-ra nőtt. Ezt a növekedést az 1959-61-es éhínség törte meg amikor is 25 millióan haltak meg. A kormánynak új népességpolitikát kellet bevezetnie: felemelték a házasságkötés korhatárát, támogatják az egygyermekes családokat, így sikerült a növekedést 1.5%-ra mérsékelni.
Kína területének csupán 1/10-e áll művelés alatt, a bővítést nyugaton a szárasság, keleten pedig a változatos domborzat akadályozza. A szubtrópusi éghajlat évi kétszeri aratást tesz lehetővé, sőt az ország legdélibb részein rövid tenyészidejű rizsből akár háromszori aratást is eléretnek. Tehát a mezőgazdaságban kulcsszerepet tölt be az öntözés, a legfontosabb gabonaféle a rizs is 3 hónapos elárasztást kíván. Bár a háborús időkben az öntözőrendszert elhanyagolták, az 50-es években a paraszti tömegek mozgósításával sikerült megfelelő árvízvédelmi és csatornázási szintet elérni, így az öntözhető földterület megkétszereződött.
A víz emelése a mai napig sűrűn, még állati vagy emberi erővel történik. A Kína parasztok régóta alkalmazzák a talajerő-utánpótlást, ennek hatására Kína a 60-as években jelentősen megnövelte műtrágya behozatalát. Az agrotechnika fejlesztése, a jobb műtrágyázás és a parasztság megnőtt munkakedve, anyagi érdekeltsége jelentős sikereket hozott. Kína legfontosabb élelmiszere a rizs, ezt országszerte termesztik, a búza a kevésbé csapadékos területek kedveli ezt az északi országrészen termesztik, míg a déle országrész nem öntözhető területein az édesburgonyát termelnek. Ezen kívül még nagyon elterjedt a gyapot, a szója és a földimogyoró. Dél-kínai hegyvidéken a teacserjét termelik. Az állattenyésztés itt Kínában alárendelt szerepet kapott, a hatalmas sertés, baromfiállomány a háztartási hulladékot fogyasztja, míg a szarvasmarha, és bikatartás leginkább a vonóerőt biztosítja.
A Kínai Népköztársaság jelenlegi világgazdasági helyzetét a gazdaság 1979-es a külföldi befektetők előtti megnyitása alapozta meg. Kínába érkezik a világon a második legtöbb működő-tőke befektetés. Az 1990 óta Indiában is láthatunk egy gazdasági átalakulást. A gazdasági növekedés húzóágazatai a szolgáltatás és a feldolgozóipar.
